Montenegró mezőgazdasági reform előtt

Közeledvén a WTO és az uniós tagság felé, elkerülhetetlen a mezőgazdasági reform megindítása a nemrég függetlenné vált országban.

A mezőgazdaság jelentős szerepet játszik Montenegró gazdaságában, hiszen az elsődleges szektor termelése az ország GDP-jének több, mint 10 %-át adja, ami európai szinten meglehetősen magas értéknek számít. Ám – amint azt egy nemrég elkészített kormányzati elemzés is mutatja – az ágazat versenyképességével komoly gondok vannak, hiszen a legtöbb termék előállítási költsége lényegesen magasabb, mint Európa más területein. Az ágazat jellegzetesen kisbirtokos szerkezete is inkább hátrányt jelent a versenyképesség szempontjából. Így ha Montenegró nyerni szeretne a globális piacra való kilépéssel, akkor komoly reformokat kell bevezetnie mezőgazdaságában.

Röviddel a Szerbiától való elszakadás után a montenegrói kormányzat elfogadott egy mezőgazdasági és vidékfejlesztési stratégiát, melynek célja, hogy az Unió közös mezőgazdasági politikájának feltételeihez igazítsák az ágazatot.

Az ország termékeinek nagyobb hányada nem versenyképes az európai piacon az előállítási költség magas szintje miatt. Erre példa a baromfi- és sertéstenyésztés, a tejtermékek előállítása és a gyümölcstermesztés. Az a három terület, ahol európai szinten is jelentősnek mondható a montenegrói termelés, az a paradicsom- és dohánytermesztés, valamint a bárányhús előállítása.

A paradicsom termesztésének költségei alacsonyabbak, mint az Európai Unió fő ellátói (Görögország, Olaszország és Portugália) esetében. Így technológiai fejlesztésekkel és a termelés növelésével hosszú távon is versenyképes maradhat Montenegró a kontinens piacán. A dohánytermesztés jövője nem ilyen fényes, mert a jelenlegi trendek szerint Európa csak nagyon nehezen képes felvenni a verseny e tekintetben a világ többi részével, így Montenegrónak is nehéz lesz jelentős piaci részesedést szereznie.

Montenegró a bárányhús exportálása esetében elméletileg kedvező helyzetben lenne, hiszen az előállítás költségei meglehetősen alacsonyak, és néhány ország, főképp Franciaország egy főre jutó fogyasztása jelentős. Ám kérdéses, hogy gyakorlatban sikerül-e kihasználni a stratégiai előnyt. A termelés ugyanis rosszul szervezett, az infrastruktúra elmaradott és a vágóhidak nem elégítik ki az alapvető higiéniai követelményeket. Ha nem nyújtanak kellő támogatást az ágazatnak, Montenegró abba a furcsa helyzetbe kerülhet, hogy a báránytenyésztés hagyományai és lehetőségei ellenére kénytelen lesz a húst Ausztráliából és Új-Zélandról importálni.

A többi ágazat még nehezebb helyzetben van. A gabonatermesztés évek óta csökken, főleg az alacsony vámok miatt. Komoly pénzügyi támogatás hiányában Montenegró kénytelen lesz egyre nagyobb százalékban exportálni a gabonatermékeket. A gyümölcstermesztés hatékonysága is igen alacsony szinten van, jelentős technológiai fejlesztések lennének szükségesek. A tejtermékek előállítása pedig hiába lenne valamivel olcsóbb, mint máshol, a kisméretű tejgazdaságok nem képesek lépést tartani az egyre magasabb szintű higiéniai követelményekkel.

Azért is fontos a mezőgazdaság versenyképességének növelése, mert az ország termelési lehetőségei általánosságban jelentékenynek mondhatók. Montenegró területének 38 %-át foglalják el mezőgazdasági tevékenységre alkalmas területek. Azonban ennek nagy része parlagon hagyott föld vagy legelő; a szántók és gyümölcsösök mindössze a 12%-át teszik ki a művelhető felületnek. Az ország mezőgazdasági kapacitásának egy jelentős része így nincs kihasználva.

Montenegró egyik elsőrangú feladata a közeljövőben az, hogy mezőgazdasági versenyképességét az egyre jobban liberalizálódó piacon növelje. Ehhez fontos a kisbirtokos rendszer megreformálása, továbbá technológiai és élelmiszerbiztonsági fejlesztés szükséges. Ezen lépések segítségével Montenegró sikeres mezőgazdasági exportőr lehet, és ennek következtében megállhat a vidéki lakosság elvándorlásának kedvezőtlen folyamata.

Megjelent cikk