A civilizációk összecsapása

A hidegháború befejeztével számos történész, politológus és egyéb szakember kezdett el a kialakuló új világrenddel foglalkozni. A japán származású amerikai szociológus, Francis Fukuyama amellett érvelt, hogy a Szovjetunió szétesésével győzőtt a liberális demokrácia, elérkezett a "történelem vége". Fukuyama határozottan optimista: szerinte a jövőben nem várható kiterjedt háború, mert a nyugati birodalmak kontroll alatt tudják tartani az egész világot.

Ezzel szemben Samuel P. Huntington - aki 1993-ban írta meg híres tanulmányát a Foreign Affairs című folyóiratban - gyökeresen más véleményen van. Szerinte ezentúl a világpolitikát a föld hét-nyolc nagy civilizációja fogja alakítani (nyugati, latin-amerikai, afrikai, iszlám, kínai, hindu, ortodox, buddhista + esetleg japán). Az ő víziójában a vallás, a kulturális összetartozás fogja elsősorban meghatározni egyes államok politikáját és tetteit a nemzetközi életben. Huntington egyáltalán nem világbékét lát a 21. században, hanem civilizációközi háborúk sokaságát, amelyek szerencsétlen esetben akár eszkalálódhatnak is, ezzel széleskörű pusztítást okozva.

Személy szerint én az utóbbi állásponthoz vonzódom; úgy gondolom, hogy Huntington már 1995-ben is jól látta azokat a problémákat, amelyek ma a politikai életet jellemzik (legfőképpen az iszlám és a Nyugat harcát jósolta meg szinte tökéletesen). Aki részletesebben is szeretné megismerni a szerzők koncepcióját, az lapozza fel A történelem vége és az utolsó ember illetve A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című műveket.