Liptóújvártól Révkomáromig

A Vág völgyének városai

A Vág (Váh) Szlovákia legfontosabb folyója, hossza 394 km. 146 település fekszik a partján, ebből 21 város, köztük 12 olyan, melynek 20000 főt meghaladja a lakossága. Ez az ország ilyen típusú településeinek 30 %-át jelenti! A Biely Váh a Magas-Tátrából ered, méghozzá a szlovákok nemzeti hegycsúcsa, a Kriván (2494 méter magas) alól. A Cierny Váh pedig az Alacsony-Tátrából indul el, a Králova Hola nevű 1946 méter magas csúcs lábától. A két patak Liptóújvár előtt folyik össze, és innen folytatja útját már Vág néven.

Az első város tehát a Vág partján Liptóújvár (Liptovsky Hrádok). Lakossága 8600 fő, tengerszint feletti magassága 637 méter. Felső-Liptó központja, kiindulópont az Alacsony-Tátra keleti részébe, közkedvelt üdülő- és turistaközpont, az Alacsony-Tátra Nemzeti Park központjának székhelye. A város részét képezi Dovalló (Dovalovo), Liptószentpéter (Liptovsky Peter) és Kisporuba (Liptovská Porúbka) volt önálló községek is. A liptóújvári várat az okiratok először 1341-ben említik, királyi birtok volt. A 18. század végén vette fel a település a vár nevét. A 19. század elején a városka vásártartó jogot kapott és a felsőliptói falvak életében és kultúrájában az itt tartott vásárok fontos szerepet játszottak. A faúsztatás központjává vált, a fát Liptóújváron féltutajokká, Rózsahegyen aztán egész tutajokká kötözték össze. A tutajokon az építéseken használható fát, zsindelyt, sót, vasat, rezet, sajtkészítményeket, szárított szilvát, káposztát, gyógyolajat és fegyvereket úsztattak a Vágon lefelé a Dunáig. Ma ipari jelentősége igazából nincs, még fürdőhelye és arborétuma érdemel említést.

A következő város Liptó megye közigazgatási, gazdasági és kulturális központja, Liptószentmiklós (Liptovsky Mikuláą). Lakossága 33221 fő és 577 méteres magasságon fekszik. Történelmileg a 19. század közepén vált igazán jelentőssé, amikor a szlovák nemzeti élet központja lett. Ezzel régebbi hagyomány folytatódott, hiszen a 17. században itt tevékenykedett Tranovszki György (Tranoscia). Az itt tevékenykedők közül fontos megemlíteni Gaąpar Fejérpataky-Belopotockýt, Michal M. Hodľát, Matúą Blahot. ©túr Ludovit követői 1844-ben itt alapították meg a Tatrín nevű irodalmi és könyvkiadó egyesületet. A 19. század végén, 20. század elején a városban pezsgő kultúrélet folyt (egyletek, színházak, kiadó). A nemzetiségi élet csúcspontja az 1848. május 10-én megjelent „A szlovák nemzet követelései” című kiáltvány elfogadása és megjelentetése volt. Manapság a liptói körzet 73984 lakosából 37653 fő aktív gazdaságilag, így ez az adat meghaladja az ötven százalékot, ami az országos átlag fölött van. Mára már a turizmus vált a város életének egyik meghatározó gazdasági ágazatává köszönhetően kivételesen jó földrajzi fekvésének.

A következő város a Liptószentmiklósnál csak picit kisebb Rózsahegy (Ruľomberok) a maga 30166 lakosával. A Vág és Rőce (Revúca) folyók összefolyásánál, az Alacsony-Tátra észekkeleti szélén található. Előnyös kiindulópont az Alacsony-Tátrába, a Nagy-Fátrába és a Kócsi-hegyekbe (Chocské vrchy). A 15. században a város vezetése szlovák lakosai kezébe került. Az iparosi tevékenység is ekkor fejlődött. Rózsahegy hírnevét céhei, később ipara, drótosai és tutajosai alapozták meg. A II. világháborúban a Szlovák Nemzeti Felkelés alatt a várost a partizánok felszabadították, de hamarosan a német hadsereg visszafoglalta. Itt született illetve itt tevékenykedett Ludovít Fulla festő, Dusan Makovicky orvos és Andrej Hlinka pap. A rózsahegyi körzet lakosságának 61,9 %-a van a gazdaságilag hasznos életkorban, és ez a szám mind az országos, mind a zsolnai régió adatától elmarad. Viszont fontos közlekedési csomópont: itt fut össze a Zsolna-Poprád közötti 18-as főútvonal a Zólyom-Besztercebánya felől érkező 59-essel.

A Vág ezután utat tör magának a Kis- és a Nagy-Fátra közé, és itt található völgyének második legnépesebb városa, Túrócszentmárton (Martin), 59772 lakossal. 390 méterrel fekszik a tengerszint felett, és 6744 hektáron terül el. A munkanélküliségi ráta 14 %. A város bölcsője volt a szlovák nemzeti öntudat kialakulásának, 1918-ban pedig az itteni gyűlésen nyilvánították ki a szlovák értelmiségiek azon akaratukat, hogy Csehszlovákiához szeretnének csatlakozni. Ezután Túrócszentmárton lett az északnyugati körzet kulturális és gazdasági központja. Ma Túróc körzetnek a legfontosabb települése, és ennek a körzetnek 63,8 %-a van a gazdaságilag termékeny állapotban, ez a legjobb adat ebből a szempontból a zsolnai régióban. Túrócszentmártont a Szlovák Nemzeti Tanács a szlovák nemzeti kultúra városának kiáltotta ki 1994-ben. Itt található az ország legnagyobb könyvtára, melyben több mint kétmillió könyvet, folyóiratot és dokumentumot tárolnak. A városnak van saját sörmárkája (Martiner), egy ezer főt foglalkoztató cipőgyára, továbbá üléshuzatokat is gyártanak Toyota, Fiat és Renault márkájú autókba. A Volkswagen 1999-ben alapította meg itteni leányvállalatát, mely 500 főt foglalkoztat. A városra tehát pezsgő kulturális és gazdasági élet jellemző, melyhez – főleg télen – még jelentős idegenforgalom is társul, köszönhetően a közeli síközpontnak.

   A Túrócszentmártonnal szinte egybeépült Ruttka (Vrútky) városának 750 évre visszanyúló történelme van. Dacára ennek manapság már inkább csak a szomszédos székhely árnyékában él. 1990 szeptember 26-án nyerte vissza a függetlenségét Túrócszentmártontól, és az azóta eltelt 15 év szinte csak néhány utca átnevezésére és a testvérvárosi kapcsolatok kiépítésére volt elég. A városnak kulturális jelleget kölcsönöznek a Ruttkai Zenei Tavasz és az Irodalmi Ősz eseménysorozatai.

Innen a Vág északnyugatra fordul, és nemsokára eléri a partján fekvő legfontosabb települést, Zsolnát (®ilina). A város az ugyancsak a Zsolna nevet viselő régió székhelye 85278 lakossal. A zsolnai Szlovákia harmadik legnagyobb, és negyedik legnépesebb régiója (6788 km², 693224 fő). A város maga 8000 hektáron terül el, és 333 méterrel fekszik a tengerszint felett. Zsolna régi iparváros, jelentős textil-, vegy-, papír-, és faipara van. Itt található számos elektronikai és gépgyártó cég (ZVL, Slov-Avia, Elektrovod) központja, emellett még említésre méltó élelmiszeripara és baromfitenyésztése is van a településnek. A város fontos közlekedési csomópont is, három európai jelzésű főút halad át rajta (E50, E75, E442). A Pozsonyból induló D1-es autópálya már csak 40 km-re van a várostól. Zsolnának saját reptere is van, mely képes a hatvan főnél kisebb kapacitású gépeket fogadni a maga 1150 méter hosszú kifutópályájával, és állandó járatok indulnak innen Prágába, és tervezés alatt áll a bécsi kapcsolat is. Kulturális szempontból fontos megemlíteni színházát, kórusát és galériáját, melyben több mint háromezer műalkotás tekinthető meg. Bábszínháza a legrégibb egész Szlovákia területén. Magyar szempontból fontos megemlíteni, hogy a város polgármestere az a Ján Slota, aki híres (kicsit túlzó) szlovák patriotizmusáról és magyarellenességéről.

A Vág Zsolna után nem sokkal újra délnek fordul, és eléri Nagybiccse városát (Bytča). A település 1996-ban lett körzeti székhely, lakosainak száma 11500 fő. Nagybiccse körzete a második legkisebb körzet a zsolnai régióban, lakosainak száma éppen meghaladja a 30000-et. Közülük 98,8 % szlovák, és a legutóbbi népszámláláskor mindössze hatan vallották magukat magyar nemzetiségűnek. A város közelében a legszebb természeti látnivaló a Sulov-hegység, mely számos turistát vonz. Iparágai közül megemlíthető a sörfőzés (Popper márka), az informatika (Kinex) és a ruhagyártás (Makyta).

A következő fontos város a Vág mentén Vágbeszterce (Povaľská Bystrica). Lakossága 42490 fő, az 1991-es 39800-hoz képest emelkedő tendenciát mutat. A hetvenes években indult igen erőteljes fejlődésnek, így ma is modern város benyomását kelti. A település körzete már a trencséni régióba tartozik, ennek lakossága 65150 fő, ebből 49,7 % a gazdaságilag aktív, ez gyakorlatilag megfelel a szlovák átlagnak. A körzetben a legjelentősebb kisebbség a cseh, mely 0,8 %-át teszi ki a teljes lakosságnak.

Szinte közvetlenül Vágbeszterce mellett terül el Puhó (Púchov) városa. A település 1996 óta körzeti székhely. 2001-ben a városnak 18833 lakosa volt, közülük 97,4 % szlovák, és a közeli határnak köszönhetően 1,3 % cseh. A lakosság több mint kétharmada római katolikus vallású, utána legfontosabb gyülekezet az evangélikus 2573 hívővel. Puhónak saját múzeuma és mozija van, és emellett ismert még a számos nézőt vonzó népzenei és folklór fesztiváljáról.

A következő kisváros a Vág bal partján fekvő Illava (Ilava). A városkának 2000-ben mindössze 5475 lakosa volt. Ezen szám nagyságához mérten azonban a kultúrális élet pezsgőnek mondható, híres betlehemezéséről, adventi koncertjéről továbbá táncfesztiváljáról.

A Vág völgyének ennek a rendkívül sűrűn lakott részén a következő, immár fontosabb város Máriatölgyes (Dubnica nad Váhom). Lakosainak száma 25741 fő. Trencsén közelsége miatt nem kap jelentős közigazgatásai és adminisztrációs szerepet. Legfőbb látványossága a majdnem nyolcszáz éves múltra visszatekintő templom, mely híres búcsújáróhely. Évről évre mintegy 15000 turista keresi fel.

Közvetlenül Máriatölgyes mellett található Újtölgyes (Nová Dubnica) városa. A településnek 12095 lakosa van, területe 1127 hektár, tengerszint feletti magassága 242 méter. A várost mindössze 1951-ben kezdték el felépíteni, de 1957-ben már városi rangot kapott. Újtölgyes a kommunista időkben tulajdonképpen a máriatölgyesi üzemek munkásainak lakótelepéül szolgált. A Fő tér számos különböző üzlete mellett híres panorámás mozijáról, mely az első ilyen típusú filmszínház volt Szlovákiában. A városnak egy középiskolája, négy általános iskolája és óvodája van, továbbá saját könyvtára és nyugdíjas otthona. Az iparnál fontos megemlíteni a ZTS elektronikai gyárat, továbbá kisebb fém- és műanyagipari üzemeket.

A Vág túlsó partján, Újtölgyessel szemben fekszik Nemsó (Nemąová), mely egyike Szlovákia legfiatalabb városainak. Lakossága körülbelül 6000 főre tehető. A várost mindössze 1989-ben alapították, négy falu egyesülésével jött létre. A környező természeti adottságok, és a látványos, 1766-ban alapított Szent Mihály templom teremtik meg a település vonzó jellegét.  

A következő város a délnyugati irányba tartó Vág mentén Trencsén (Trenčín). A település a kilenc kerületet magába foglaló trencséni régió központja. A város lakossága 57545 fő, területe 8200 hektár, népsűrűsége 720 fő/km². A régió gazdasági, adminisztratív és kultúrális központja. Trencsénben él az egyik legjelentősebb szlovákiai cseh kisebbség, mely a lakosság 2,4 %-át teszi ki. A népesség kétharmada római katolikus vallású. A város gazdasági stabilitását jól prezentálja az a tény, hogy egy fontos bankintézettől nemrég kapott egy nagy összegű hosszú lejáratú kölcsönt mindösszesen 2,6 %-os éves kamattal, ami szlovák viszonylatban egyedülállónak mondható. A városban tíz általános iskola, tizenkét különböző típusú középiskola van, továbbá 1997-ben megalapították az Alekszandr Dubčekről elnevezett egyetemet. Trencsénnek különleges természeti adottságai egyedülállóak: a városban négy ásványvizes forrás van, területéből több mint 300 hektárnyi területet foglalnak el parkok és ligetek és ezekben számos kiemelkedően védett növény- és állatfaj található. 1847-ben alapított kórháza ezernél is több alkalmazottat foglalkoztat, a lakosságot tizenhét gyógyszertár szolgálja ki. Trencsén tehát nem érdemtelenül székhelye annak a régiónak, melyben több mint 600000 ember él.

 A Vág ezután szinte teljesen déli folyásirányt vesz, és eléri Vágújhely (Nové Mesto nad Váhom) városát. A településen 20976-an élnek, a város továbbá egy 63530 főnyi körzetnek a székhelye, közülük 96,8 % szlovák nemzetiségűnek vallotta magát a 2001-es népszámláláson, tehát még messze vagyunk a magyar kisebbség által lakott déli területektől (a magyarok aránya itt 0,1 %). A város 181 méteren fekszik, és 3258 hektáron terül el. Honlapja idegen nyelven csak négy szabad ipari területet hirdet eladásra, a településről azonban más adatot nem közöl.

A következő város, amely a Vág partján terül el, nem más, mint Pöstyén (Pieą»any). Lakosainak száma 30879 fő, míg a körzetében 63928-an élnek. A terület népsűrűsége a szlovák átlagnál körülbelül másfélszer magasabb 170 fő/km², és ez a rész is gyakorlatilag színszlováknak mondható (97,6 %). Pöstyén tíz lakosából átlagban három egyetemi végzettségű, míg csak egynek nincs legalább középiskolai végzettsége. A városnak 12 óvodája, nyolc általános-, és tíz középiskolája van. Lakosainak 60 százaléka van produktív életkorban, és ez alatta marad a szlovák átlagnak. Pöstyén 1945-ben kapta meg a városi rangot, és ezek után kezdték meg a gyógyvíz turisztikai célú felhasználását. Mára a település Szlovákia leghíresebb fürdőhelye, turisták ezreit vonzza belföldről és külföldről egyaránt. Ebben segít a város kitűnő földrajzi fekvése és infrastruktúrális pozíciója: három szlovák régióközpont (Nagyszombat, Trencsén, Nyitra) sincs ötven kilométernél messzebb, és Pozsony is csak 82 kilométeres távolságban fekszik. Továbbá a Pöstyént elkerülő D1-es autópálya segít megőrizni a nyugalmat a pihenésre vágyóknak, és emellett még könnyebben megközelíthetővé teszi a várost.  

Azon a ponton, ahol a D1-es autópálya elhagyja a Vág völgyét, és Pozsony irányába fordul, fekszik Galgóc (Hlohovec). A városkának 23264 lakosa van. Galgóc körzetében 45351-en élnek, itt a legkisebb a női lakosok aránya a nagyszombati régióban (50,8 %), és a terület gazdaságilag a közepesen aktívak közé sorolható. A településen hat banknak van fiókja, ez is mutatja, hogy a város sikeresen tölti be a körzetben a vezető szerepét. A várost Szlovákia politikai térképén nem lehetne egyértelműen egyik oldalhoz sem kapcsolni, mivel a tavalyi elnökválasztáson az első fordulóban Mečiar, míg a másodikban már Gasparovič kapta a több voksot a településen élőktől.

A Nagyszombatot Nyitrával összekötő gyorsforgalmi út mellett fekszik Szered (Sereď). A városka lakossága nem éri el a húszezer főt (17256-an lakják), területe a 3000 hektárt éppen meghaladja. Tengerszint feletti magassága 130 méter. Közigazgatásilag a nagyszombati régióba, azon belül pedig a galántai körzetbe tartozik. A város közlekedésileg fontos helyen terül el, a Pozsonyból Nyitra, és a keleti országrész felé haladó autósok mind elhaladnak Szered mellett.

Szered köré képzeletben egy négyszöget is húzhatnánk azon – kisebb és nagyobb – városok segítségével, amelyek ugyan nem közvetlenül a Vág partján fekszenek, de távolságuk a folyótól majdnem elhanyagolható. Ez a négy város Nagyszombat (Trnava), Nyitra (Nitra), Galánta (Galanta) és Diószeg (Sládkovicovo). A következő olyan település pedig, amely a folyó partján terül el nem más, mint Vágsellye (©aµa). A 24514 fős város már a nyitrai régióhoz tartozik körzetével együtt, melynek lakossága kereken 54000 fő. Itt már megérkezünk a vegyes szlovák-magyar területre, hiszen az utóbbi népcsoport 35,7 %-át adja a lakosságnak. Itt már a Duna-menti síkság északi részén járunk. Vágsellye a 19. században vált a térség adminisztrációs központjává, és ez a szerepe tovább erősödött a csehszlovák korszakban is (a hét évig tartó Magyarországhoz való tarozást kivéve). A város jellegét nagyban befolyásolta a Duslo Vegyiművek építésének kezdete 1958-ban. Az üzem műtrágya-, és egyéb kémiai anyagok előállításával foglalkozik, és ma is fontos szerepet játszik a település életében, mivel a legnagyobb munkaadó a környéken. Vágsellyének színháza és két mozija is van, emellett minden évben kulturális rendezvények sokaságát (vers- és prózamondó verseny, színjátszó fesztivál stb.) bonyolítják le, ezzel is erősítvén a város polgárainak összetartozását. Oktatásában kiemelendő a mezőgazdasági és vegyész jellegű szakközépiskola, amely egyben a lovas sportok központja is.

A síkságra érve a Vág völgyének népsűrűsége csökken, hiszen itt már nincsenek természeti akadályok a folyó környékén sem. A határhoz (és a Dunához) egyre közeledve a következő város a magyar többségű Gúta (Kolárovo). A település a Kis-Duna torkolatában fekszik, így környékén sok a lápos és mocsaras terület. Csak 11000 lakosa van, ennek ellenére a Csallóköz fontosabb helyei között érdemel említést. A város közepe mindössze 111 méter tengerszint feletti magasságon fekszik. Gúta már a 16. században városi rangot kapott, amit később elvesztett, így nagy nap volt a település történetében, amikor 1967 október 14-én újra megkapta a városi rangot. Itt van Szlovákia egyetlen vizimalma, és az oda vezető híd Európa leghosszabb fahídja. A városka legfontosabb üzeme autóelektronikai berendezéseket gyárt.

A Vág végül majdnem 400 kilométeres hömpölygés után Révkomárom (Komárno) mellett ömlik a Dunába. Lakossága lassan csökken, jelenleg 36804 fő él a határ menti településen. Körzetében a szlovák lakosság aránya mindössze 27,7 %! Révkomárom népességének is kétharmada magyar nemzetiségű. Itt alakult meg 2001-ben a Selye János Egyetem, mely az első magyar nyelvű egyetem Szlovákia területén. A másik legfontosabb magyar kulturális intézmény az 1952-ben Magyar Területi Színház néven alapított, 1990-ben Jókai Színházzá keresztelt intézmény. A városnak jelentékeny folyami hajógyártása a legfontosabb ipari profilja, míg az idegenforgalom fellendítése céljából nemrég elkészült a felújított termálfürdő, melynek 54 fokos vize 1224 méter mélyről tör a felszínre. Fontos közlekedési csomópont, hiszen híd köti össze a „magyar” Komárommal, ezen minden évben a két város egységét szimbolizáló utcai futóverseny is végighalad. A közeljövőbeli cél egy új Duna-híd megépítése, a Pozsony-Párkány útnak a felújítása, továbbá az Érsekújváron át Nyitrába vezető sztráda gyorsforgalmivá tétele.

A Vág útja jól szimbolizálja Szlovákiát. A magashegységekből indulva nyugati irányban átfolyik az egyre alacsonyodó középhegységek között, érinti a szlovák nemzeti öntudat kialakulásának helyszíneit (Liptószentmiklós, Túrócszentmárton, Zsolna), majd délnek fordul, és Trencsént majd Pöstyént elhagyva kiér a Szlovák-alföldre, ahol átszeli a vegyes lakosságú Vágsellyét, majd a legnagyobb magyar többségű szlovákiai városnál, Révkomáromnál ömlik a Dunába. Az ország leghosszabb folyójaként emberek százezrei élnek völgyében. Ha más nem is, de a Vág összekötő kapocs a „legszlovákabb” település, Zsolna, és a „legmagyarabb” város, Révkomárom között is.