Ezt a referátumot azért töltöttem fel ide, mert éppen az egyik kedvenc versemről szól, továbbá egy nagyon jól sikerült, kerek, egész elemzés, melyet mindenkinek érdemes végigolvasnia. Aki ezt megteszi, mindenképpen közelebb kerül Arany bonyolult költői világának megismeréséhez.

"Péterfy Jenő az egész Őszikék-et a költő haláltáncának nevezi.[1] Arany a német preromantikus balladából is sokat merít, ezért van az, hogy a kései balladák telítve vannak a legrémesebb babonákkal a holdkórosságtól kezdve egészen a varjúvá változó boszorkányig. A világ ebben a műben népi világ.[2]

            A kései balladák minden korábbinál homályosabb, a végletekig tömörített alkotások. Szélsőséges szenvedélyekről és drámai eseményekről a közlés minimumára redukált, szinte összefüggéstelen töredékek tudósítanak.[3]

             A Vörös Rébék rikítóan véres rémtörténet. Cselekménye eléggé semmitmondó, az érdekessége részben abból adódik, hogy nehezen hámozható ki a homályos jelentésű közlésekből.[4]

            A Vörös Rébékben a népmondai eredet és a mindennapi tapasztalat keveredik. Első megjelenésekor (Vasárnapi Újság, 1878.) szerzői jegyzet kísérte:

 „ A helyi népmonda csak ennyit tartott fenn a tisztes boszorkányról, hogy ti. általment a elrepült keskeny pallón, ott varjúvá vált s elrepült.  A többit én toldtam hozzá. ”

            Ebből bontakozik ki a falu babonás, de racionális érdekektől vezérelt, elvadult világának rajza.[5]

 A nehezen követhető ugrások, a nem könnyen értelmezhető célzások részben az elbeszélő speciális beszédmódjával függenek össze. A narrátor számít arra, hogy közönsége megérti. A csökkent számú nyelvi elem, kiaknázva a titokzatosság okozta fokozott fantáziaműködést, többletjelentésűvé válik. A tömörítés a nyelv kifejező erejét fokozza. Grammatikai szinten népnyelvi jellegzetessége van: „Rebi lelke nem vón’ kár..”.[6] Nemcsak a nép nyelve, magyar nép szelleme van meg ebben a balladában.[7]

            A varjú és a boszorkány azonosítása, amely a népi hiedelmen alapul, eleve a mágia, a babona szintjére emeli a történetet. A varjúvá változott Rebi néni minden mozzanatban megjelenik.[8]

            A mű mondatalkotó frázisa – „Hess madár!” – a ballada refrénjének utolsó sora.[9]

Arany eljárása a szövegen belüli dőlt betűs kiemelés, amivel valami többletjelentésre hívja fel a figyelmet. A centrális motívum aláhúzása a cél a Vörös Rébék- ben: ”Pörge Dani egy varjút lőtt/ S Rebi néni leesett.”[10] Az írásjelek is nagyon erős jelentésárnyaló szerepet kapnak, s komoly mondanivalóval terhelik a verset. A fekete szín sokszor előfordul központi motívumként. A monotóniával végletszerűséget hangsúlyozó rím és a sok ’kár’ (minden versszak utolsó előtti két sora a  „Hess madár”- t készíti elő.)  vészteli fejleményeket jósol.

            Bizonyos eseményeket elhallgat, tehát időbeli ugrást iktat be. A cselekmény egy- két évre korlátozódik. A külső történést csaknem egészében belsővé tudja formálni, így a balladát lelkiállapotok egy- egy pillanatnyi felvillanásának sorozatára redukálja (Pörge Dani haragja Rebi ellen, Tera vívódása a kerítőnő ajánlatával kapcsolatban, Dani indulata stb.).[11]

Első versszak:

            Mint már említettem, a népmonda azt tartja, hogy a boszorkány átmegy a pallón, ott varjúvá változik, s elrepül. Az első két sor azért van idézőjelben, mivel az egy népmondai töredék, s a gondolatjel arra utal, hogy ettől a résztől kezdve Arany már a saját képzelete által megformált történetet szedi versbe.

            Az idősíkok kissé kevertek a versszakokban, s az egész műben is. A refrén jelentése ebben a részben: akinek a feje felett károg ez a varjúvá vált gonosz teremtés, nagy kár fogja érni. Itt még nem tudjuk kire fog rászállni a varjú, van remény az elhessentésére, ezért a kettőspont.

 A versben megfigyelhetünk visszatérő kulcsszavakat (kár, palló, varjú), melyeket mindig más értelemmel lehet illetni. A költő a ’kár’ szó többjelentésűségével „játszik”. Ugyanis jelentheti a varjú károgását, mint hangutánzó szót, valaki sajnálkozását vagy valamilyen értékveszteséget.

Második versszak:

            Ebben a versszakban derül ki, hogy Rébék egy falusi kerítőnő, aki varázslattal eléri célját. Ez is erősen babonás elem. Pörge Dani, aki gyanútlansága, az élet dolgaiban eligazodni nem tudó naivitása miatt sodródik bűnbe.[12] Rébék a cifrálkodó, nem neki való Terával való házasságra vette rá. 

Dani tehát okkal mondhatja, hogy kár volt, már megbánta, s ő hessegeti el a varjat.

Harmadik versszak:

            A kerítőnő már Daniékhoz jár, ezt az ’ott’ szó kiemelésével Arany előre is vetíti. Dani már rájött, hogy Rébék gonosz, s már köszönni sem hajlandó neki. Most már Terát próbálja behálózni Rébék. Az előző két strófával ellentétben a ’kár’ szót s az utolsó sort más mondja: A varjú károg, ellenben nem tudhatni, hogy az asszony vagy Pörge Dani zavarja-e el a háztól.

Negyedik versszak:

            Tera elutasítja a kerítőnőt. Viszont Arany érezteti, hogy nem gondolja azért olyan komolyan, ugyanis a ’tetteti’ szó használata mindent elárul. Tera jelzője (cifra) azonosítva van Rebi szavaival (színes szó). Ezzel fejezi ki a költő, hogy mennyire hasonlatos az asszony a kerítőnővel. A ’hajt’ szót kétféleképpen lehet értelmezni. Jelentheti a folyamatosságot, hogy állandóan a következő, idézőjelbe tett mondatot hajtogatja. Így magyarázható a kettőspont, illetve ez idézőjel is. Jelentheti viszont azt is, hogy Tera nem hallja, amit Rebi mond, s ezzel van értelme a ’tetteti’ szónak. Tera saját magának mond ellent, amikor kijelenti, hogy nem csapodár, hiszen már az előzőekből kiderült, hogy igenis az.

            Rébék már nem varjú képében jelenik meg, hanem ember formájában. Hiszen itt már a ’kár’ szónak mondatfunkciója van, Rebi mondja, mivel sajnálja, hogy Tera elutasította. Most Tera mondja az utolsó sort. A ’háborodás’ szó is többértelmű: jelenthet felháborodást, zavart, őrültséget.

Ötödik versszak:

            Ebben a részben megtörténik a kommunikációs egyeztetés Tera és Rebi között[13], ezért az idézőjel. A boszorka elérte célját. A felszólító módba tett mondatok Rebi erőszakosságát fejezi ki, szinte ráerőszakolja Terára a bort. Rebi a kettőspont utáni mondatát kétféleképpen lehet értelmezni, attól függően, hogy a hangsúlyt hova tesszük. Ha az ’úgy’ szó a hangsúlyos, a mondat jelentése, hogy szép asszonynak nem árt a bor. Ha a ’kár’ a hangsúlyos, a jelentése is megváltozik: Ha szép a nő, kár, hogy nem használja ki, s nem csalja meg a férjét. Tera pontosan érti, amit kívánnak tőle.[14] A gondolatjel használata azért lehet, hogy ebből gondolhatjuk, hogy Tera felhajtotta az italt. Esetleg meg is ártott neki. Talán Arany azért a kasznárt választotta Tera szeretőjének, mert pénzbeszedő volt, s a házhoz mindenképpen kijárt.

 Tera elhessenti a varjat, talán azon okból, mert zavarná az együttlétet.

Hatodik versszak:

            Tudjuk, hogy megtörtént Tera félrelépése, s a kasznár szeretője lesz. De a háborodás nem hallatszik át a szomszédba, ami azt jelenti, hogy Dani még tűri a fennálló helyzetet, ezért alkalmazza Arany a kettőspontot. Dani nem akarja elhinni a rossz pletykákat, pedig a gyermek is ott van, ami valószínűleg nem Dani gyermeke.

            Rebi ebben a részben varjú képében jelenik meg, a kettőspont jelentése, hogy megerősítse azt a tényt, hogy ő az okozója mindennek.

            A varjúra vonatkozó refrén oly mértékben teszi népdalszerűvé, népballadaszerűvé, hogy az ’50-es évek gondos lélekábrázolásához képest szinte jelképpé válnak az egyes látványi elemek (gonosz madár).[15]

            A refrén utolsó sorát Dani mondja.

Hetedik versszak:

            Dani türelme elfogyott, Terát elzavarja otthonról. Dani Terához intézett meglehetősen ideges beszéde idézőjelbe van téve. A megháborodás jelei szavaiból kivehetőek („Asszony, ördög!”). Ez a mondat egyébként meglehetősen éles ellentét, tán a Paradicsom- beli történetre utalhat a költő?

            A gondolatjel a főhős határozatlanságára, gondolkodásra képtelen állapotára utal. A ’ne’ jelentése: Várj, mégse menj még el, még lelövöm a varjat is. A zárójelbe tett részt („hol a puskám?”) Dani magában mondja. Szinte magunk előtt látjuk a jelenetet.

            Lelőtte a varjat, ezért a kettőspont használata, most már Rebi nem károghat. A refrén idézőjeles használata azért történt, mivel ugyan kell a refrén a strófaszerkezet szempontjából, de nincs kihez intézni e szavakat, mert a gonosz már nem él.

Nyolcadik versszak:

            A kettőspont arra utal, hogy már az egész falu tud Dani tettéről. Mindenki erről pletykálkodik – tipikus falu –, ezért van idézőjelben a párbeszéd. Egy ember többnek elmeséli, gyorsan terjed a hír. Tökéletesen illik erre a helyzetre a következő közmondás: „Egy bolond százat csinál.”.

            Arany dőlt betűvel emelte ki az egész mű kulcsmotívumát: a varjú a boszorkával való azonosítása, s az a babona, mely szerint a boszorka varjúvá változhat, de, ha meglövik, ismét asszony lesz belőle.[16]

            Rebi lelke nem kár, de varjú képében megjelenik ismét. Ezért már nincs is idézőjelben a strófa utolsó sora, Dani újra mondja.

            Feltételezhetően Arany azért használja a „vón’ ” szót, mivel a sorok trochaikus lejtésűek, ha a ’volt’ szó lenne helyette, nem lenne a sor sem trochaikus.[17] Valójában a jelentése, hogy nem veszett kárba, mert mint varjú visszajár, s a magyarázó mondat kötőszó- funkcióját tölti be a kettőspont. Ez egy ördögi kör, minden kezdődik elölről azzal, hogy Rebi nem pusztult el.

Kilencedik versszak:

            Azt gondolják, Rebit, mint asszonyt lőtte le Dani. A kérdőjel arra vonatkozik, hogy nem tehet Dani mást, mint, hogy bujdosónak áll. Újra megjelenik a palló- motívum. Ez már önmagában egy baljós előjel. A varjú újra megjelenik Dani körül.

Tizedik versszak:

            Keskeny a palló kettejüknek (kasznár, Dani), valamelyiküknek meg kell halnia. A kettőspontokat, ha helyettesítjük a ’tehát’ vagy ’ezért’ szavakkal, értelmes, teljes mondategységet kapunk. A kettőspontok valamilyen alárendelő mondatot jelölnek. Pl: Sok eső volt, ezért mély az ár. A kasznár beleesett a vízbe, s a varjú elkárogja magát. A ’kár’ szó jelentése: kár a kasznárért, Dani már kétszeres gyilkos.

Tizenegyedik versszak:

            Ebben a strófában is helyettesíthetjük a kettőspontot a ’tehát’ kötőszóval. Mivel Dani megijed mindentől, puskát vesz kezébe. Rátámad egy görög kereskedőre, Dani mondata pedig idézőjelbe van téve.

            A ’mind’ szónak is két értelme van: sok varjú kering Dani körül vészjóslóan, vagy Rebi varjú képében mindvégig követi. Most szólal meg először a boszorka mint varjú, ezért idézőjelbe van téve a mondata. A ’kár’ szó utáni pontok késleltetik a történést, s ezzel érezteti a költő, hogy Danit elfogták.

 Az utolsó sor idézőjelben van, mégpedig azért, mert Dani meghalt, ő már nem tudja mondani.

Tizenkettedik versszak:

            Rebi ismét varjúként szólal meg, s a tetem lakmározására hívja már nemcsak a varjakat, hanem valamennyi madarat.  A szemét viszont magának akarja a gonosz varjú. A „Fekete volt, mint bogár:…” értelme lehet az is, hogy annyira ellepték a fekete madarak a holttestet, hogy csak az ő tollazatukat lehet látni, valamint, hogy Dani fekete szemét valóban elpusztította Rebi.

            Tera „sajnálkozik” férje teteme felett. Észrevehető, hogy mondata idézőjelben van. Ebből arra következtethetünk, hogy ki sem mondja. Azaz nem sajnálja Danit, s nem rebbenti el a varjat magától, végleg átadta magát a gonosznak, végleg prostituálódott.[18] (Erre utal a gondolatjel.)

Tizenharmadik versszak:

            Már önmagában az is egy babonás szimbólum, hogy tizenhárom strófából áll a ballada. Az utolsó és az első versszak keretbe foglalja a művet. Tartalmukban viszont mások, mivel a remény és reménytelenség dichotómiája figyelhető meg köztük.

            Az első két sor a mű elejére utal vissza, valamint magába foglalja a cselekményt. Rebi akkor átment a pallón, lelőtték, ezért most már repül.

A „Száll a lelke vég ne’kül;” ismét egy trochaikus lejtésű sor. Ez a sor fejezi ki a reménytelenséget, azt a folyamatot, amit soha nem lehet megállítani. A gonosz mindig jelen van, s nem lehet elküldeni, minden újra s újra kezdődik. A refrén szinte megegyezik az első strófában lévővel, azzal a különbséggel, hogy az utolsó előtti sor („Nagy baj éri és nagy kár.”) után nem kettőspont, hanem pont található. Ez mutatja, hogy el lehet hessenteni a madarat, mondani ugyan lehet, de nincs remény annak, akit kiszemelt magának, mert nem fog elmenni.

            A balladák szereplői általában igen sokat elárulnak magukról, korukról azzal, ahogyan és amit beszélnek, ezért különösen érdekes lehet a műnek a kommunikációs viszonyainak vizsgálata. Tera érti Rebit, Daninak viszont esélye sincs közös jelformálásra. Erőszakba való tévedése mögött a világból való kizáratás élménye húzódik meg, s ez marad sorslehetősége is. A költő a férfi, nő kapcsolatát belerejtette verseibe, de szerelmes verseket nem írt.[19]

            A morális garancia elhalványul, s egy gondviselés nélküli, kaotikus, otthontalan – mind démonibb – világ víziója rajzolódik ki. Pörge Dani rossz könnyelműséggel választja meg társát és indulata hevében leszámol ellenfelével.

A Vörös Rébék hárító formulája tehetetlen az igazságtalan és értelmetlen démoni akarattal szemben.[20]

            Végül szólnék a műben megjelenő névszimbolikáról. A Rebeka héber eredetű név, jelentése megigéző, megbabonázó, megkötöző.  A Rébék a Rebeka névváltozata, a vörös jelző pedig valószínűleg a nő hajszínére utal.  A Teréz görög eredetű szó, jelentése hőség, forróság. A Dániel héber eredetű név, jelentése: Isten a bírám! Arany ezek szerint tudatosan választotta éppen ezeket a neveket. Terára jellemző a könnyelműség, tüzessége meghatározó. Rébék egyértelműen tökéletes névválasztás. Dani pedig neve jelentése alapján nem az emberek bírálják, hanem Isten. A faluban elítélték, felakasztották, de majd a túlvilágon Isten a megfelelő büntetést szabja ki rá."

Maltasics Erika