Kanizsai Dorottya

Kanizsai Dorottya egy olyan korban volt a szegények és elesettek támogatója, amikor könyörtelen főúri viszályok, török támadások és gyengekezű uralkodók jellemezték Magyarországot. Valószínűleg Mátyás halálának évében, 1490-ben született, Kanizsai Miklós soproni ispán lányaként. Első férje Geréb Péter nádor volt, majd halála után egy másik nádorhoz, Perényi Imrével házasodott össze.

A 16. században még nem léteztek nyilvános iskolák, ezért a nemesi családok lányaikat híres főúri asszonyokhoz küldték, hogy megismerkedjenek az élet alapvető dolgaival. Kanizsai Dorottya háza az egész országban ismert volt a nagyasszony kedvességéről és jószívűségéről, tanítványait emberségre és helytállásra nevelte egész élete során.

1519 februárjában elhunyt második férje is, ezután visszavonultan élt. Minden bizonnyal legemberségesebb tettére a mohácsi vész után került sor: fia holttestét keresve a környék papjai és jobbágyai segítségével összegyűjtötték a csatatéren maradt holttesteket, közös sírba helyezték őket, és megadták nekik a végtisztességet. Halála pontos időpontja ismeretlen, a feljegyzések utoljára 1532-ből említik, utolsó éveit Sárváron töltötte, ahol testvére gyermekeit nevelte.

Kanizsai Dorottya élete bár kevéssé ismert, mégis csak a magyar történelem nagy női alakjaihoz, Zrínyi Ilonáéhoz vagy az egri nők hősies küzdelméhez hasonlítható.

Orlai Petrich Soma: Perényiné a mohácsi csata után összeszedi a halottakat