Autonómia?!

Sokszor elhangzik javaslatként, sőt kérelemként, követelésként az autonómia az erdélyi magyarok számára. Mit is érthetünk ez alatt? Az egész Erdélynek (=a Magyarországtól 1920-ban elcsatolt részek) adandó autonómia nyilván szóba sem jöhet, mert ebben az esetben is a terület 75 %-át román anyanyelvű lakosok tennék ki, és csak ötödrésze lenne magyar a területnek. Az egyetlen olyan lehetőség, amit valóban érdemes megfontolni, az a Székelyföldnek adható kedvezmény.

Az 1952-es alkotmány nyomán tíz járásból (Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Marosvásárhely, Maroshéviz, Szászrégen, Erdőszentgyörgy, Székelykeresztúr, Udvarhely, Csík, Gyergyószentmiklós) hozzák létre Marosvásárhely központtal a Suceava, Bacau, Galati, Ploesti, Cluj és Stalin/Brasov tartományok közé ékelt 13,5 ezer km2 területű Magyar Autonóm Tartományt. A MAT 731,4 ezer lakosának 77,3 %-a (565,5 ezer) magyar/székely (a romániai magyar etnikum mintegy harmada), 20,1 %-a (146,8 ezer) román (3,2 ezer német, 3,0 ezer zsidó). Mivel az önkormányzat anyagi alapjait és politikai feltételeit megelőzően felszámolták, a tartomány létrehozása nem jelent tényleges autonómiát.

Lásd a térképet

Az 1965-ös alkotmányra alapozott 1968. febr. 17-i törvény a tartományi rendszert felszámolva megszünteti a Maros-Magyar Autonóm Tartományt is. A Tartomány 1960-ban levágott déli járásaiból jön létre Kovászna (Sepsiszentgyörgy székhellyel), a középső részen Hargita (Csíkszereda), északon a két és fél románlakta járást megtartva Maros megye (Marosvásárhely). Eztán alakul ki a mai közigazgatási rendszer: 39 megye + főváros.

Látható, hogy a két tartományból egyértelműen a MAT a jobb megoldás, hiszen ott magasabb a magyarok aránya.

A megvalósítását viszont igen nehezen tudnám elképzelni. Ha a régi MATot akarnák létrehozni, akkor újjá kellene alakítani a közigazgatást azon a részen, Maros megyét ketté kellene vágni, és még így is jelentős (kb. 25 %) román kisebbség élne a területen, legfőképp Marosban, ill. Hargita északi, és Kovászna déli részén. (Persze ezeket is nyilván le lehetne „vágni” az eléggé jól elhatárolható magyar-román nyelvhatáron). A még nagyobb gond a székhellyel lenne. Marosvásárhely lenne az ideális (mégiscsak egy 150000-es város), de 2002-ben már több román élt itt, mint magyar. A következő város, Sepsiszentgyörgy lakossága viszont alig haladja meg az 50000-et, ami román viszonylatban bizony kicsinek számít.

Tehát ami egy autonómiához szükségeltetne: a románok hihetetlen mértékű kooperációs képessége, hogy valóban ki lehessen alakítani egy tényleges magyar többségű, és működő autonóm területet. Hogyan lehetne ezt elérni? Mindenképpen politikai úton, nem pedig nagygyűléseken, követelőzve. Kormányok közötti tárgyalások kellenének, kompromisszumkészség mindkét fél részéről, Trianon végleges elfelejtése, a helyzet (a terület Romániához tartozik) elfogadása. Nem vezet eredményre az „ez a terület mindig a mienk volt” stílusú követelés, mert az agresszív követelésre a román kormány is biztosan elutasítással fog válaszolni. A jelenlegi etnikai és népességi viszonyok alapján kellene kialakítani mindkét félnek az álláspontját, és aztán onnan kialakítani egy kompromisszumot. Még egyszer hangsúlyozom: olyan megoldást kell találni, amire a román kormány is rábólint, mert egy újabb névleges autonómiának nem sok értelme lenne.

A romániai magyarság többi része szigetekben, illetve kisebbségben él, (kivéve Nagykároly környékét, és a Szilágyság egy részét), számukra – és az egész külhoni magyarság számára – a legfontosabb a parlamenti képviseletük. Szerencsére Romániában és Szlovákiában az RMDSZ és az MKP meghatározó, sőt, van hogy sorsdöntő tényezői a politikai életnek, és mindennél szükségesebb ennek a két pártnak a szétaprózódását megakadályozni, mert azzal a parlamentbe kerülésüket tennék kockára. Ezért nem hiszem el, hogy Romániában nem tudnak végre megegyezni egymással, és nem látják be: ha kettéosztják a romániai magyarságot, akkor elvész a parlamenti képviselet! Ez tragédia lenne! Teljesen mindegy, hogy ki van kormányon (baloldal vagy jobboldal), a leghelyesebb stratégia a hatalomra kerülés, mert ellenzékiként sokkal nehezebb lenne kiharcolni azt a keveset is a magyar kisebbségnek, amit lehet. Ha kell, akkor Nastase-val, ha kell, akkor Basescuval kell szövetséget kötni, mert így kerülhetnek a legjobb helyzetbe a magyar emberek.

Mindezek alátámasztására a legfrissebb etnikai térkép

Még egy pár szót a szlovákiai magyarok elhelyezkedéséről: itt valamennyien közel élnek a határhoz, de itt is a nagyobb városokban már szlovák többség van. Csak Komárom (37000 fő) és Dunaszerdahely (23500 fő) a két olyan város, amelyben magyar többség van, és eléri a lakosság száma a 13000 főt. Egyedül a Csallóköz az olyan nagyobb terület, ahol tömbben él a magyarság, de itt az autonómiának még kevesebb értelme lenne, hisz a terület még így sem nagy és népes.

Kárpátalja egy nemzetiségpolitikai szempontból nyugalmas, ám sajnos szegény terület, míg a Vajdaság etnikai összetételének vegyessége, és a szerbek politikai attitűdje miatt a legproblémásabb rész, itt határozott fellépés, de nem a fenyegetés a járható út.